Fűr község már kelekezése óta a Szent Benedek-rendiek Cigléd völgyében épült kolostorának hatása alá tartozott. A bencéseket a 16. Században premontreiek váltották fel. Igaz, hogy az Újfalussy család felvette a református vallást, és a 16. sz. 2.felétől a 17.sz. végéig volt itt református egyházi élet, de ez Akács Imre kezdeményezésére megszűnt. Ismét a katolikus vallás kerekedett felül, hiszen katolikus hiten levő telepeseket is hozott a faluba. Fűr 1397-től a csúzi római katolikus egyházközség fíliája. Ma a falu 99%-a katolikusnak vallja magát.
A román stílusú templom valószínűleg a 13. szd. végén épült. 1561-ben mint elhagyott templomot említik. Ebben az időben lehetett a refomátusok használatában, s a katolikusok tulajdonába csak a 17. sz. végén került vissza. A 18. sz. közepén a román templomot átépítették késő barokk stílusúvá, és ki is bővítették. Az 1890-es tűzvészkor leégett: csupán a falak egy része maradt meg. Csak 1908-ban kezdtek hozzá az új, neoromán stílusú, Szent Imre nevét viselő római katolikus templom építéséhez. Ez egyhajós, poligonális zárású szentélyes építmény, hozzáépített sekrestyével és előreugró toronnyal. A sima homlokzatokat szemöldök- és könyöklőpárkányos, félkörös zárású ablakok vagy ablakpárok, a csúcsos főhomlokzatot falsávkeretek is tagolják. Az épületet egész sor támpillér erősíti. Falsávkeretek tagolják a gúlasisakos tornyot is. A templom északi bejáratát, amelynek szép, timpanonos zárású a portáléja, befalazták. A bejárat a torony felőli részen van, előcsarnokkal. A templomot dongaboltozat fedi, a boltozaton Štefan Petic amatőr festőnek a kenyér megszaporításának ábrázoló seccója látható (1967). Szent István, Szent Imre és más szentek elképzelt alakjai secco és falfestmények formájában díszítik a karzat fölötti részt – ezek Miskolczy Pál alkotásai 1979-ből. Az utolsó vacsorát ábrázoló falfestmény (al fresco) a diadalíven Mária Chmeliarová műve 1967-ből. Az eredeti karzatot 1967-ben nagyobbították meg mai méretére. A főoltár helyén ma fakereszt áll, Seszták Imre készítette (1967), a korpusz régibb rajta, s Csehországból származik. Az imádkozó Szent Imrét ábrázoló barokk falkép a 18. században készült, és a 19. Századi főoltárról való. A Jézus Szíve-mellékoltárt a Pristyák család hozta Bécsből 1913-ban. Pristyák Antal egyébként fő támogatója volt az új templom építésének. Az oltáron Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló olajfestmény látható, lent angyalplatikákkal. A vörös márvány keresztelőkutat a vörösréz fedéll elegyütt Kovács József ajándékozta a templomnak 1943-ban. A keresztút gipszből készült stácóit (14 domború) 1954-ben vették. Szent József és Szent Antal szobrát szintén Pristyák Antal vette a templomnak 1908-ban. A Madonnát a gyermekkel, valamint a Szent Terézt ábrázoló szobor 1949-ből ered. A templom legbecsesebb emléke a 18. Századi színes barokk Pietá, amelyet Sasvárról hoztak ide. A hajó falán emléktábla látható az I. világháborús áldozatok neveivel az érsekújvári Fellnertől (1928), szemben a II. világháború áldozatainak emléktábláját helyezték el 1976-ban, a csúzi Szalma Béla munkáját. Mindkét tábla svéd gránitból van. A rokokó stílusú padok még a 18. szd. 2. felében készültek, a lévai régi templomból valók. A 19. század 2. felében kerültek ide. A karzaton elhelyezett orgona a bécsi Rieger mesterek műhelyéből való.

A szeretetotthon egyik épületeként a kápolnát kell megemlítenünk, amelyet 1987-ben rendeztek be. A berendezés (Szentháromság, feszület, Szentlélek, oltári szentség, Szűz Mária pléh domborműve, a keresztút ablaküvegre festett 14 stációja stb.) Petráš privigyei festőművész javaslata alapján készült. A kápolna bejáratánál apró harangot helyeztek el vaskonstukción. Az otthon eredeti kápolnája a kastély nagytermében volt.

A kastélyt a 18. sz. 2. felében valószínűleg a Horváth család építtette klasszicista stílusban. 1830-ban a Jankovich család átalakíttatta. 1887-ben az uradalom új tulajdonosa, Steiger Gyula neoklasszicista stílusúvá építtette át, mai formájára. 1910 körül az uradalmat a kastéllyal együtt dr. Weisz Fülöp pesti bankár vette meg. Az ő unokáját vette feleségül gróf Zichy Aladár, és az övék volt a kastély 1945-ig. Majd UNRRA-raktár lett a kastélyban, később gyermekotthon működött benne. 1960 óta szeretetotthon. Bár a kastélyt sokszor javítottál, ma üres, és rossz az állaga. Hosszúkás földszintes épület, folyosó köti össze a szomszédos, négyzetes alaprajzú házzal, amelyet az uradalom személyzete használt. A főhomlokzat közepén oszlopos, timpanonnal befejezett portikus van. Az udvar felöli homlokzat közepén kupolával fedett árkádfolyosó látható. A délkeleti homlokzat közepébe négyzetes torony van beépítve, az északnyugati sarkon pedig kör alaprajzú torony áll. A homlokzatokat falsávkeretek, valamint kezdőköves, könyöklőpárkányos keretelésbe ágyazott hosszúkás ablakok tagolják. Az udvari homlokzat sarkain félkör alakú rizalitok vannak. A kastély helyiségei egyenes mennyezetűek, és a középfolyosó mentén sorban helyezkednek el. Egy helyiségben megmaradt a fekete márványból készült, dombormű-díszítésű kandalló. Az udvari homlokzattal szemben még áll a személyzeti lakásokat magába foglaló épület a három, faragással díszített verandájú bejárattal s az északi homlokzaton a toronnyal. A sz. végén építette Akács Imre a kúriáját, valószínűleg a templom közelében álló Újfalussy-kúria építőanyaga egy részének felhasználásával. Valamikor a 18. szd. közepén szerezte meg az épületet a Szalay család, és átépíttette klasszicista stílusúvá. A 19. sz. 1. felében benősült a családba Vargha József, feleségül véve Szalay Teréziát (1798-1855). A 19. szd. végén a Vargha családba benősült Pristyák Antal földbirtokos, utána következett mint örökös a kúria utolsó tulajdonosa: özv. Aranyossy Kálmánné szül. Kishindi Sándor-Vargha Emma (1864-1949), valamint Sándor Erzsébet, akik itt éltek 1949-ig. Azután a birtokot és a kúriát átvette az állami birtok, később midkettőt a helyi mezőgazdasági szövetkezet foglalta el, a kúriában kultúrház is működött. 1968 óta többször átalakították, s megfosztották építészeti díszeitől. Az udvari részhez egy szárnyat is építettek, merőlegesen a régi épületre. Ennek előtte a kúriának téglalap alakú alaprajza volt. Egykor az épületet falsávkeretek és egyszerű plasztikus keretelésű ablakok tagolták.

A malomudvarban (Jókai-udvar) a régi temetővel szemben volt a gőzmalom, melyet Böttger Frigyes építtetett, ő volt az első tulajdonos, utána Gubányi Ferenc tulajdonába került. A 19. sz. végén a Jókai család vette meg, s a 20. szd. elején bérbe adta a Nürnberger családnak. A gazdaságot Nürnbergerné vezette, a férje, József vasutas volt. A malomi gazdasághoz tartozott egy szép nagy kert. 1951 után a gazdaság a mezőgazdasági szövetkezethez került. Az udvarnak a részét képezi a kúria is, amely T alakú alaprajz szerint és háromtengelyes főhomlokzattal épült. Ezt a homlokzatot füles keretelésű, könyöklőpárkányos, hosszúkás ablakok tagolják. Az udvar felőli részen faverandás, háromszögű deszkacsúcsos bejárat van. Az épület napjainkban üresen áll.

A 19. szd. közepén birtokrészt szereztek Fűrön az Ordódyak is, s a mai kis tér helyén gazdasági udvart alakítottak ki, és kúriát épittettek. A kúrián kívül elöl volt egy ház, hátul voltak az irodák, istállók és a raktárak. A 19. szd. végén a gazdaságot megvette Steiger Gyula, 1910 körül Weisz Fülöp, de ő bérbe adta Honig Ödönnek. Az új tulajdonos azonban nem törődött vele, így az tönkrement. Később Zichy Aladárhoz került. 1945 után a gazdaságot felszámolták, a kúriát később lebontották. A kúria megasföldszintes, hosszúkás épület volt, kéttengelyes, utcára néző főhomlokzattal. Öt szoba volt benne. Plasztikus keretelésű, spalettás ablakai voltak. Az udvari részen üvegezett verenda volt, amelyre márványlépcsők vezettek. Az udvar egy részén egészségügyi központ épült 1939-ben (282. hsz.).

A községet több kis, egyházi jellegű emlék díszíti. Az iskola épülete előtt a Szeplőtelen Szűz Mária színes kőszobra áll: Nagy György és felesége, Szabó Katalin állíttatta 1870-ben. 1931-ben Zálezsák János és felesége, Nagy Julianna restuaráltatta.. A templom szentélyének zárófalánál öntvénykorpuszos kereszt emlékeztet az 1855-ös pestisjárvány pusztítására, ezt a fűri hívek állíttatták. A Csúz felé vezető úton (a mezőgazdasági szövetkezet telepe mellett) Nepomuki Szent János színes kőszobra látható, népi alkotás a 19. Századból. A kert alatti út 252. sz.háza előtt öntvénykorpuszos fakeresztet állítottak a 20. szd. elején. A kastélypark bejáratával a Nagy útnál kőkeresztet állíttatott 1908-ban Tóth Istvaán, feleségével, Bolya Ágnessel. A Fő úton a Samu Ferenc és felesége, Mangold Margit által állíttattottöntvénykorpuszos keresztet láthatjuk. A vasút felé vezető Hegy mögötti kisúton szintén öntvénykorpuszos kereszt található: Vass József és neje, Lévárdi Gizella állíttatta 1927-ben, s a Vass család restauráltatta 1973-ban. A szőlőhegy sarkánál, a Téglakútnál 1938-ban emeltetett fakereszt áll, öntvénykorpusszal. A régi temetőben homokkőből faragott központi kereszt található, már újabb talapzaton. A 18. Században emeltették, így elég rossz az állaga. Ebben a temetőben van még egy másik fakereszt is (öntvénykorpusszal) a 20. Század elejéről. A Krisztus-test alatt kehely van, lejjebb fogó, kalapács, létra és szeg domborműszerű ábrázolása látható. A temetőben több 18. És 19. Századi síremlék van. Itt temették el a Szalay, Vargha, Saándor, Pristyák és Aranyossy családok tagjait. A temető külön részében nyugszanak a különféle rendek tagjai: szerzetesek és apácák. A csúzi úti “öreg temetőt“ 1776-ban nyitották meg. Az új temetőben meges harngláb áll, vasból szerkesztették 1996-ban. E temetőnek gránitkőből készült a központi keresztje 1983-ban, öntvénykorpusszal. Elkülönített részbe temették a szeretetotthonban szolgáló szerzeteseket és apácákat. Az első kereszt azt a részt jelöli, amelybe az Isteni Szeretet Leányai rendjének nővéreit temették, a második kereszt Michalovič Štefan (1911-1995) szerzetes síremléke. A ravatalozót 1983-ban nyitották meg, azóta a temetéseket itt rendezik, s akkor nyílt meg maga az új temető is. A kastélyparkban egyszerű kálvária van: fákra függesztették fel a keresztút 14 stációját. Ezek fekete alapon fehér színű képek egyszerű keretekben, valószínűleg Petic festő alkotásai. Azelőtt a régi kálvária is hasonló volt itt. A parkban Iourdes-i barlang is van, kb. 1970-ben rakták ki kőből. Ebben Szűz Mária-szobor áll, fölötte ez a felirat olvasható: AVE MÁRIA AVE. A park nyugati részén, a temető szomszédságában volt a Steiger család szép mauzóleuma, amelyet a 19. Század végén emeltettek. A kereszt alaprajzú, két oldalán Apolló-, illetve Minerva-szoborral díszített építményt 1910 táján áthelyezték Budapestre.

Ezek közül elsőként a magtárt említjük meg, amely a kastély gazdasági udvarához tartozott. 1951-ben a mezőgazdasági szövetkezet használatába ment át, később zöldségfelvásárló üzem működött benne. 1985 táján lebontották a rozogává vált épületet. Hatalmas, kétszintes, sima homlokzatú, hosszúkás formájú épímény volt.

A jókai-udvarban ma is áll az egykori hengermalom épülete. A malmot 1931-ben alakították át elektromos meghajtásúvá, s akkor bontották le a magas, hatszegletű kéményt is. 1945 után nemzeti gonddnokság alá helyezték a malmot (a gondnoka Chrenko volt). A malom 1948-ban leégett, az épületet a szövetkezet megjavíttatta, és raktárként használta. Kétszintes, hosszúkás építmény, a homlokzatait falsávkeretek tagolják. Eredetileg nagyobb volt az épület, min ma.

A katolikus iskola épületét 1889-ben emelték, és 1930-ban 4 osztályosra bővítették. L alaprajzú földszintes épület, a sok átalakítás folytán többször is megváltozott. Manzárdtető fedi. Eredeti (iskolai) célokra használják.

A községi hivatal épülete, eredetileg jegyzőség, a 19. században épült vályogból. Egyszerű földszintes, hosszúkás ház, többször átalakították.

A 291-es számú ház eredetileg községi célokra (fogda, pásztorlakás) épült a 19. szd. 2. felében. 1908-ban mellékszárnyat építettek hozzá, s 1918-ban plébániává alakították át. 1925 után itt volt a HNZA boltja és kocsmája. A községben 1911-ben alapították a fogyasztási szövetkezetet. Ez 1938 és 1945 között a HANGYA szövetkezethez tartozott, s ebben a házban működött. Később kultúrház lett benne, s egyéb praktikus célokra használták. Ma üresen áll. L alaprajzú, földszintes, az udvari részén tornácos épület. Homlokzatai modernek és simák. A házon tábla van, rajta ez a felirat: PROVIDENTIA biztosító r.t.

A kúria mellett, a Fő út mentén található a tűzoltószertár, a 20. sz. 30-as éveiben épült. Földszintes, L alaprajzú épület. Később többször javították és átépítették. Az utcai szárnyon vannak a garázsok.

A templom mellett található a betonból készült zászlótartó, amelyet 1938-ban állítottak fel.

A falunak már 1850-ben volt vasútállomása, amikor a Pozsony-“Érsekújvár-Budapest vasútvonalat létrehozták. Az állomást a II.világháború idején bombatalálat érte, s mivel nem újították fel megszűnt.

A községben több típusú parasztház fordul elő. A 19. szd. végéről és a 20. szd. elejéről vannak itt kéttengelyes hosszúkás házak, tőbbnyire hosszú udvarral, tornáccal (a 39-es számú ház igényes homlokzattal, a 41-es, 47-es, 57-es, 124-es, 172-es, 177-es számú ház gazdasági épülettel és pilléres nyitott folyosóval). Előfordulnak ezekhez hasonlók egytengelyes homlokzattal is (173-as hsz.).. L alaprajzú kivitelben is (192-es hsz.), gyámoszlopos tornácúak (139-es, 292-es, 312-es hsz.), udvari, pilléres nyitott folyosóval (175-ös, 316-os hsz.). A 278-as számú kis zsellérház hosszúkás alaprajz szerint épült kéttengelyes főhomlokzattal, falazott háromszögű csúccsal és tornáccal. Épült itt több hasonló ház egytengelyes főhomlokzattal is (Mihlálekék háza), de vagy lebontották, vagy átépítették őket. A 288-as számú ház hosszúkás, a főhomlokzaton ablak nélküli, csupán a múhelybe vagy a boltba lépéskor látszik, hogy iparosházról van szó. Ezek a házak szilárd fedőanyagúak, az előzőek, a szegényebb földmúvesek házai szalmatetősek. Az 56-os számú ház négytengelyes főhomlokzatú volt, az udvari részén nyitott pilléres folyosóval, L alaprajz szerint épült: az Aranyossy családé volt. A közepes gazdáké kéttengelyes főhomlokzattal épült (Ármai család), a szegényebb földműveseké egytengelyssel (Gazsó, Csuti család), faragott háromszögű csúccsal. De ezek is szalmatetősek voltak. Ilyen típusú ház már nincs a faluban. A kerítések 20. szd. elejiek. Eredetileg fából, később betonból készítették őket, az oszlopokat négylevelű lóherével díszítették. A tulipánnal díszítettek a 20. szd. 50-es éveiből valók. Akadt márványból készült kerítés is, de ezekből egy sem maradt mára. Ez a fajta kerítés helyi sajátosság volt: itteni kőfaragók és més iparosok készítették.